Hovány-csoport: a kitartás és hit 20 éve

Bevezetésként egy sokakat érintő szakmai kérdés: jelentős tapasztalatának birtokában mit mond, merre halad az autóipar?

Nagyon jó kérdés… Kezdjük azzal, hogy sajnos nincs kristálygömböm, úgyhogy, nem látom a jövőt. Ami viszont biztos, hogy az elektromos erőforrások felé haladunk, másrészt, valami olyan alternatív üzemanyag felé, ami most még nem használatos. Én egyelőre hiszek a vízből előállítható hidrogén üzemanyagban, ezzel együtt úgy gondolom, hogy a jelenleg használatos robbanómotorok is megmaradnak valamilyen formában. Minden gyártónál azt látom, hogy óriási innovációs lendület van még ezen a téren. A mostani jóslatok szerint az évtized végére még csak 10-15 százalék lesz az elektromos autók értékesítési aránya. Amit szintén viszonylag biztosan lehet tudni, hogy a nagy hengerűrtartalmú és nagy hengerszámú motorok meg fognak szűnni. Már hallani olyan kistömegű, három-négyhengeres 1100 köbcentis motorokról, amelyekből alacsony fogyasztás és káros anyag kibocsátás mellett kihoznak 160-180 lóerőt…

20 év az autókereskedelemben és szolgáltatásban. 9 autómárka, és Szentendrével hamarosan nyolcra nő a „Hovány-városok” száma… Hogyan lehet ezt méltóképpen megünnepelni?

Az évfordulótól eltekintve ez az év alapvetően nem az ünneplésről szól. Vannak idén is sikereink, de köztudott az is, hogy mennyit ártott a válság az autóiparnak. Mégis nyilvánvaló, hogy szeretnénk emlékezetessé tenni a jubileumot: nagyszerű estélyt és ünnepséget rendezünk a kollégák és a partnerek számára. Ahová, ha tehetném, legszívesebben meghívnám a 20 év mind a 20 ezer ügyfelét! Ez természetesen képtelenség – de eljátszottam a gondolattal, mert valóban mindenki ennyire fontos a számomra. 

Mi a legfontosabb hajtóerő egy ilyen emberöltőnyi siker véghezvitelében?

Mindig azt csináltam, amit szerettem. Olyat, amit akár ingyen is végeznék. Ismerek egy mondást, ami tökéletesen igaz rám: „Olyan munkát válassz, amit szeretsz csinálni, és akkor többé nem kell dolgoznod…” Mindig az hajtott, hogy amivel foglalkozom, abban én legyek a legjobb. Világ életemben ez motivált, kőfaragóként és autókereskedőként is.

Nagyon megfogott egy Önnel kapcsolatban emlegetett történet, még a kőfaragó időkből. Igaz, hogy rendre körbejárta a korábbi munkáit, és amit kellett, azt szó nélkül, ingyen cserélte, javította?

Ha egy régi munkám közelében jártam, azt mindig alaposan megnéztem. Egyrészt, hogy tanuljak belőle, másrészt, ha esetleg probléma van vele, akkor azt azonnal kijavíthassuk lehetőleg még azelőtt, mielőtt az ügyfél szólna érte.

Mit tanult az elmúlt húsz évből? Melyek azok a legfontosabb tanulságok, amelyek lecsapódtak Önben, és amelyek még mindig viszik az egész cégcsoportot?

Azt, hogy a minőség és az ügyfél-elégedettség a legfontosabb. Valaki egyszer azt mondta: gondoljam végig, mitől voltam sikeres, amikor a legnagyobb eredményeket elértem. Például, amikor kőfaragóként a szakma legfiatalabb mestere lettem, és rövid idő alatt kenterbe vertem a többieket. Azt válaszoltam erre a kérdésre, hogy nagyon akartam és sokat tettem a sikerért. Másrészt engem nem is annyira a pénz érdekelt… Nem azon tartottam a figyelmem, hanem hogy jó minőséget adjak ki a kezemből. Mindig fejlesztettem a terméket, a szolgáltatást, és ezzel nem álltam le soha. A nagyon magas ügyfél-elégedettség pedig például olyan dolgokból jött, hogy a garanciális munkáinknak maximum a 15 százalékát jelezték az ügyfelek. A 85 százalékát mi magunktól javítottuk ki, kérés nélkül.

A két évtized sodrából ki tud-e három olyan dolgot emelni, amire a legbüszkébb?

Ennyi év alatt az ember számtalan sikert ér el, és persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy számos kihíváson, buktatón van túl. Ha most hirtelen számot vetek az évekkel, a következők jutnak eszembe: 2003-ban nem mentek jól a dolgok Békéscsabán. Odaköltöztem, és az intézkedések nyomán rövid idő alatt megháromszoroztuk a forgalmat. Aztán, majd minden márkában az év márkakereskedője lettem, vagy elnöki díjat vagy kiválósági díjat kaptam…

…és amit több helyen olvasni lehetett, hogy egy tucatnyi országot érintő európai felmérésben a legjobbak között teljesítettek.

Igen, országos lapok is megírták, hogy az International Service Check nemzetközi vizsgálatot végzett az autókereskedelmi szolgáltatások összehasonlítására. A nemzetek között magasan Magyarország győzött, a hazai összehasonlításban pedig ott voltunk az elsők között. De ha összefoglalom az egészet: büszke voltam minden egyes új autószalonra, amikor megépült, utána arra, hogy nagyon szép eredményeket értünk el, és most arra, hogy a válságot immár három éve sikeresen menedzseljük. Ráadásul a válság ideje alatt is fejlődünk, például éppen az ügyfél-elégedettség területén átütő sikereket értünk el. Az emberi kapcsolatokra vagyok még nagyon büszke. Leginkább talán az Ingvar Sviggummal, a Ford of Europe nemrég leköszönt alelnökével ápolt, bátran mondhatom, baráti viszonyra. Vagy éppen közös sikerünk, a Mercedes-gyár idetelepülése, illetve a gyárral kialakított kiváló emberi és szakmai kapcsolat is rendkívüli büszkeséggel tölt el.  

Sok Önhöz hasonló kaliberű ember mondja, hogy ha véletlenül elveszítené eddigi eredményeit, három év múlva ugyanitt tartana, hiszen tudja, hogyan kell csinálni… 

Nem szeretném ezt az utat még egyszer végigcsinálni… Persze, ezt a gyors talpraállásra mondják jónéhányan, és valószínűleg nekem is sikerülne, de nem is akarok belegondolni, és halvány jele sincs annak, hogy esetleg elölről kellene kezdenem. Mert olyat könnyen bukik el az ember, amiért nem dolgozott meg. Akik ennyire nem tartanak a bukástól, azok nemigen dolgoztak meg azért, amit kockáztatnak. Olyan a hozzáállásuk, mint egy pénzügyi befektetőé, akinek mindegy, hogy mit csinál, csak fialjon a pénze. Én nem ilyen vagyok. Egy példán tudnám érzékeltetni. Nemrég láttam külföldön egy üveg Don Perignon pezsgőt, hat millió forintba került. Ön szerint ki vesz meg ilyen italt? Segítek: aki kártyán vagy lottón vagy spekulációval gyorsan jutott pénzhez. Én, aki rengeteg munkával és idegeskedéssel keresem a pénzt, rosszul lennék, ha ilyenre kellene kiadnom. Nem vagyok pénzügyi manipulátor, én világ életemben a termelésből éltem. A világ alapja a termelés. Gondoljon bele, ha mindenki spekuláns lenne, akkor mire lehetne spekulálni? Szóval a mi tőkénk nem a pénz, hanem az a húsz éves ügyfélkör, amelyre vigyázni kell. A spekuláns húzások itt mit sem érnének… Itt emberekről szól a történet és nem pénzről, amit három év alatt ügyeskedéssel elő lehet teremteni. Így hát én inkább csak termelek tovább. Ehhez nincsenek különleges, csodás tulajdonságaim, ugyanolyan vagyok, mint bárki: bejövök a munkahelyemre, végzem a dolgom, hol jobb, hol kevésbé jó kedvvel, hol hatékonyan, hol kevésbé hatékonyan. De a legfontosabb jó tulajdonságaim, a kitartás és a hit mindig velem vannak, minden helyzetben tovább visznek engem! És tessék, 20 éve viszik már az egész cégcsoportot is…

- Vandlik János

További híreink:

• Nissan Qashqai-t kapott szülinapjára Berki Krisztián, olimpiai bajnok-esélyes tornászunk
• Újabb díj a Hyundainak
• Újabb flotta átadás a Hovány Autócentrumban
• Nemzetközi küldöttség a Mercedes-szalonban
• Paul-Pietsch Díjat kapott a Peugeot 3008 HYbrid4